2022. február 14. 12:58 - Nita0605

Mise éjfélkor- Dráma a hit tükrében, Flanagan tolmácsolásában

Hitről, a vallás erejéről és egyúttal annak téves értelmezéséről.

A csodákról, amikben lehet hinni, és az árról, amit mindenkinek meg kell fizetnie.

Elkésett szavak és tettek. A kimondatlan fájdalma, ami egy életen át kísér.

Mike Flanagan neve volt az, ami elvezetett a Netflix sorozatához. Az Álomdoktor és A Hill-ház szelleme garanciát jelentettek arra, hogy nem lesz elfecsérelt idő a Midnight Mass. Sajátos, komor és depresszív hangulat uralja a történetet már a kezdetektől. Ehhez ideális helyszín a sziget, ahol a hívő közösség tagjainak tragédiáival ismerkedhetünk meg. Eleinte csak felszínesen, de ahogy egyre inkább beszippant ez az egyedülálló légkör, úgy látni meg benne mindazt, amiért valóban nem volt mellélövés a sorozat.

 bird-gec7bc78a3_1920.jpg

A Mike Flanagan nevével fémjelzett kísértetházas sztoriknál ezúttal mélyebbre megy a történet. Oda, ahol a sors és a véletlenek mellet a hit mind inkább fókuszba kerül. Van egy olyan érzése az embernek közben, hogy mindazt, amit vallásnak hívunk, az ellenkezőjére fordul. A téma kényes, de mégsem egy gyenge horrort kaphatunk a Midnight Mass esetében.

Dráma ez a javából.

És valahogy a bőröd alá is bekúszik az a fajta ismeretlentől való félelem, ami egyre inkább eluralkodik a szereplőkön és a történet hangulatán. Meddig mennél el a saját hitedért? Mi a hit? Átsegíthet-e személyes tragédiáinkon?

A Mise éjfélkor valamilyen eleinte megmagyarázhatatlan oknál fogva már az első epizódnál beszippant. Néha magunk sem hisszük, hogy megtörténik, amit látunk, és végig azt várjuk, csak egy álom volt az egész. Egy álom, amire nem szívesen emlékezik az ember. 

A sorozattól olyan kérdésekre is választ vár a néző, mint az élet és a halál közötti mezsgye. Van-e valami az után? Ki vagyok én, és hogyan kapcsolódom a végtelenhez? Flanagan a maga sajátos módján, megadja a válaszokat.

Nálam abszolút befutó még akkor is, ha van mit emészteni az utolsó részt követően.

 

Címkék: film mozi
Szólj hozzá!
2022. január 22. 17:23 - Nita0605

A kedvenc: leszbikus kaland a 18. századból

Izgalmas karakterábrázolást, lenyűgöző képsorokat és egy szerelmi háromszög sajátos értelmezését kaphatjuk a kosztümös filmek korhű köntösébe csomagolva. A kedvenc Olivia Colman-je a legjobb női főszereplő kategóriában vihette el az Oscar szobrocskát, de legalább ekkora alakítást nyújtott Emma Stone és Rachel Weisz is. Ugyan vitatkozhatnánk arról, hogy valóban az Olivia Colman által megformált karakter viszi-e hátán a filmet, de profizmusa kétségtelen. 

A rendező Yorgos Lanthimos már tanúbizonyságát látta sajátos látásmódjának az Egy szent szarvas meggyilkolásában, és ezúttal is megadja azt a bizonyos pluszt a történethez. A story lehetne akár egy klasszikus szerelmi háromszög is, ám helyette leszbikus kalandokat kaphatunk a 18. századi angliai környezetbe ültetve. Mindehhez társadalmi és politikai játszmák csatlakoznak, de a hangsúly mégis a három nő között zajló hatalmi, féltékenységi, és bizalmi drámán van.  

A 18. századi Angliában I.Anna uralkodik, aki azonban királynői teendőinek folyamatos betegeskedése miatt nem mindig tud eleget tenni. Ebben nyújt neki segítséget gyermekkori barátnője Sarah, aki nyers és határozott stílusa miatt nem a legkedveltebb személy az udvarban. Ebbe a jól kiépített rendszerbe érkezik Abigail, akinek célja visszaszerezni korábbi, társadalmilag elfoglalt helyzetét. Ahol pedig pénz és női féltékenység jelen van, ott hamarosan megindul az aljas eszközöket sem nélkülöző küzdelem. 

baby-g2b25942cf_1920.jpg

Fényűzéssel, pazarlással teli bizarr világ az, ami az udvarban zajlik, és a legtöbben mit sem törődnek azzal, milyen hatással van életmódjuk a királyság hétköznapi emberének életére. De elsősorban nem is ezen van a hangsúly Lanthimos drámájában. Olivia Colman zseniálisan hozza a már-már őrület határán egyensúlyozó  uralkodót, aki nem mellesleg titkos viszonyt folytat a Rachel Weisz által megformált Sarah-val. Rachel Weisz-nek  egyébként már nem első szerepe kapcsolódik a leszbikus szerelem témájához, ugyanis A rabbi meg a lánya című filmben ízlésesen szenvedélyes képkockákon láthatjuk hasonló szerepben viszont. 

A maga ártatlanságával és kedvességével az udvarba érkező, Emma Stone által alakított  Abigail eleinte naivitásából fakadóan válik a királynő kedvencévé. Ahogyan azonban kiismeri az udvarban uralkodó játékszabályokat, úgy válik egyre veszélyesebb ellenféllé a gyermekkori barátnő, a szerető,  és a királyság sorsát irányító Sarah számára. 

A három rendkívül erős női karakter önmagában is figyelmet érdemel, de ahogyan összefonódnak a hatalomhoz és a szenvedélyhez fűződő szálak, úgy bontakoznak ki személyiségük elsőre nem látható vonásai. A magánéleti viszályok és forrongó érzelmek mellett korhű rajzot is láthatunk arról, miként alakítják egy birodalom életét olyan személyek, akiknek tényleges rálátásuk és tapasztalatuk tulajdonképpen vajmi kevés van a hétköznapi megélhetéssel kapcsolatban. A kosztümös történet hatalmi harcai és irányító mechanizmusai azért is érdekesek, mert napjainkban is létjogosultsággal bírhatnak. 

A film egyszerre hordoz magában párbeszédeivel szikrázó izgalmat és egyúttal meglepően pajzán humort, de ugyanakkor megvan benne mindaz a mélabús hangulat is, amely oly jellemző a szereplők mindegyikének életére, motivációira. Végső soron a történet elgondolkodtat a szerelem természetéről és annak sokszor ijesztő valóságáról. 

Címkék: film mozi
Szólj hozzá!
2022. január 18. 13:33 - Nita0605

5 tuti vígjáték- mert a humor mindenen átsegít

Van valami, ami képes átsegíteni az élet legnehezebb pillanatain is. Azonnal oldja a feszültséget az emberek között, és még egy kínos szituáció is átvészelhető segítségével. A humor a legjobb gyógyír a rosszkedvre, a lelki fájdalmakra. Napjainkban nem csak a stand up műfaj örvend nagy népszerűségnek, hanem a humor, mint filmes témakör is. De vajon milyen az igazán jó vígjáték? Vannak még ilyenek manapság? 

A fekete, kissé már-már morbid humor nem mindenki tetszését nyeri el, és korosztályonként változik az is, hogy minek hatására mosolyodunk el, vagy hahotázunk önfeledten. Néha a kevésbé közönségkedvenc vígjátékokban bukkanni rá a felejthetetlen helyzetkomikumra, de az igazi kasszasikerek között is akadnak humoros alkotások. A következő 5 vígjáték ugyan a maga klasszikus eleganciájában vett humorral, és a Woody Allen-féle megmosolyogtató szituációkkal nem rendelkezik, de ha egy populáris, könnyen fogyasztható történetre vágysz, ami igenis jó poénokkal van teletűzdelve, akkor a következők között találhatsz kedvedre valót. Személyes kedvenceim a populáris kategóriában, és számomra kétségkívül többszörnézős vígjátékok. 

Terhes társaság

A bíró című nagy sikerű drámából ismert Robert Downey Jr. és a Másnaposok Zach Galifianakis-e alkotják azt a párost, akiknek a véletlenek összjátékaként együtt kell megtenniük az Atlantából Los Angelesbe vezető utat. Mivel az összes járatról sikerül kitiltatniuk magukat, így autóval vágnak neki az útnak, számos kalandba és abszurd szituációba csöppenve. A road movie néha akár ízléstelennek is vélhető poénjai az arra nyitottak esetében komoly röhögőgörcsöket okozhat, de persze nem hiányozhat belőle a férfibarátság és a kölcsönös szimpátia kialakulásának szála sem. Drog, zsaruk, gusztustalan poénok, abszurd helyzetek- a Terhes társaság legalább ennyit kínál. 

woman-6325455_960_720.jpg

Családi üzelmek

Ha a poénok stílusát vesszük alapul, akkor a Családi üzelmek ( We’re the Millers ) kifejezetten illeszkedne az előző vígjátékhoz. Jason Suedeikis akkora tahót játszik benne, hogy annak nehezen érne bárki is a nyomába, a drogszállítmány célba juttatásáig alkalmi partnere, Jennifer Aniston pedig egyszerre dögös, vicces és találékony. Ez utóbbira nagy szüksége is lesz a párosnak, hiszen a road movie során számos abszurd helyzetbe és veszélyes szituációba keverednek. Mindebben úti társuk az Emma Roberts által megformált Casey, a problémás lány, és Kenny, az Útvesztőből már ismert Will Poulter. A poénok nagyon a helyükön vannak, és mind a 110 perc abszolút élvezhető, még a káromkodások és gyakran korhatáros poénok ellenére is. 

A csúf igazság 

Katherine Heigl és Gerard Butler képességeit úgy gondolom, senkinek nem kell bemutatni. A csúf igazságban olyan helyzeteket vehetünk górcső alá, amelyekben akár saját magunk is belekerülünk nap mint nap. A férfi-nő közötti kommunikációban bizony sokszor félreértjük a másikat, és olyan képet igyekszünk festeni magunkról, amilyenek egyáltalán nem vagyunk. A vígjáték a tipikus férfi és a hamisítatlan női viselkedést parodizálja ki, és talán arra is választ igyekszik adni, hogy vajon az ellentétek tényleg vonzzák-e egymást. Az igazság pedig sokszor nem is olyan csúf, mint azt elsőre gondolnánk. 

Förtelmes főnökök

Az azóta második részt is megért Förtelmes Főnökök poénjai helyzetkomikummal társulnak és olyan téma köré csoportosulnak, aminek gondolatával talán a néző is eljátszott már egyszer-kétszer. Mit tehetsz, ha eleged van a nagyképű, hatalommániás, csicskáztató, vagy éppen szexmániás, zaklató főnöködből? Hát persze, hogy a gyilkosság a válasz! Mielőtt azonban véres krimire számítanál, érdemes tudnod, hogy Förtelmes Főnökök inkább egy remek vígjáték, amit éppen elég csak annyira komolyan venni, amennyire a szereplők saját magukat. A sztorihoz nem kisebb színészek adják nevüket, mint Kevin Spacey, Jennifer Aniston, Colin Farrel, a Családi üzelmekből ismert Jason Suedeikis, vagy Donald Sutherland. 

Starsky és Hutch

Drogok, jó csajok, beteg poénok, rosszfiúk és jófiúk egyaránt jelen vannak a Starsky és Hutch 2004-es mozifilmjében. Az 1970-es évek sorozatának egykori hangulatát igyekszik visszahozni a movie, és ebben nem kisebb nevek vállalnak szerepet, mint Ben Stiller és Owen Wilson. A karótnyelt David Stursky kénytelen együtt dolgozni a magánéletben és munkában is lazább erkölcsöket valló Ken Hutchinson-nal. Az eredmény pedig totális káosz, álruhák, drogok, meleg bűnözők és Carmen Electra dögös rucikban. A rosszfiút játszó Vince Vaughn alakítása is megér egy misét, a Bay City nyújtotta környezet pedig visszarepít az időben, és akár úgy is érezhetjük magunkat, mintha a GTA Vice City játék utcáin autózgatnánk főhőseinkkel együtt. 

 

Címkék: film mozi
7 komment
2022. január 17. 10:57 - Nita0605

Filmajánló az egészség jegyében

Az egészség a legnagyobb érték. Néha traumákat kell átélnünk ahhoz, hogy ez realizálódjon bennünk. Máskor a halál testközelből történő megtapasztalása szükséges ahhoz, hogy odafigyeljünk testünk működésére. Az egészséges életmód lerágott csontnak számít. A legtöbben csak igyekeznek túlélni a hétköznapokat, és sem pénzt, sem odafigyelést nem szentelnek saját szervezetük támogatásának. Schopenhauer igazán jól fogalmazta meg a lényeget, mely szerint; „Az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi.”

To the Bones

Kevesen ismerik igazán, hogy miről is szól az anorexia. A To the Bones Marti Noxon rendezésében tökéletesen bemutatja, hogy a betegség hátterében a soványságon és az étel elutasításán túl mi minden áll. A rendező és forgatókönyvíró a briliáns Éles tárgyak című sorozatban is megmutatta, mire képes egy igazán jó thriller-dráma. Történetei úgy kúsznak be az ember fejébe, hogy onnan igen nehéz kiverni azokat.

Az egészség ellenszere

„Mi vagyunk az egyetlen olyan faj, amely képes az önvizsgálatra. Az egyetlen faj vagyunk, amely rendelkezik az önbizalomhiány mérgével, mely beleíródott a genetikai kódunkba. Az adottságainkat megcsúfolva építünk, vásárolunk, fogyasztunk. Az anyagi siker illúziójába burkoljuk magunkat. Csalunk és becsapjuk magunkat, miközben kaparunk azért, hogy felérjünk a csúcsára valaminek, amit úgy határozunk meg, hogy teljesítmény. Felsőbbrendűség a többi emberhez képest.”

Bore Verbinski elképesztő képi világot tár elénk a 2017-es Az egészség ellenszerében. A Hohenzollern-kastély adta hozzá a fenséges helyszínt, értelmezése és főként végkifejlete azonban sokakban kétségeket hagyott. A sztori és a képi világ kétségkívül többféleképpen értelmezhető, és a konkrét történet túl olyan civilizációs helyzetekre, megbetegedésekre hívja fel a figyelmet, melyek valós problémaként vannak jelen társadalmunkban.

Ugyanakkor a film akkor is megállja a helyét, ha csak egy magával ragadó sztorira vágysz, ami nem enged a képernyő elől, és végig fogva tart. Persze a film kapott hideget-meleget a kritikusoktól a történetben felfedezett számos logikátlanság és következetlenség miatt. Úgy vélem, akit Az egészség ellenszere beszippantott, az mindezek felett simán szemet huny. Mindenesetre számomra sokszor nézős kategória, egyedi hangulattal.

forest-238379_960_720.jpg

Te nem vagy te

Ha a könnyed málnaszörp filmek kötnek le, akkor ez a történet nem Neked lett kitalálva. A Hilary Swank által zseniálisan megformált Kate-nél ALS-t, vagyis amiotrófiás laterális szklerózist diagnosztizálnak. Élete kettétörik, házassága zátonyra fut, mégis van valami, ami újszerű csillogást visz életébe. Nem más ő, mint Bec szerepében Emmy Rossum, akivel többek között már a Holnaputánban is találkozhattunk. A két nő között sajátos kapcsolat alakul ki, mely élet és halál mezsgyéjén táncol.

A dráma meghökkentő, elsöprő erejű, és bizony a könnycsatornákat sem kíméli. Úgy gondolom, néha azonban érdemes a hasonló történeteknek esélyt adni, hiszen ismételten rávilágítanak azok az élet felbecsülhetetlen értékére és törékenységére. Mindemellett a filmzene is figyelmet érdemel.  

5 történet az elmezavarról

Érdemes visszautazni a filmtörténelemben 2013-ba az 5 történet az elmezavarról-ért. Az amerikai filmdráma 85 perce alatt 5 történetet ismerhetünk meg. 4 nő és 1 férfi tragédiáját, melyet mentális problémájuk okoz. Skizofrénia, bipoláris zavar, depresszió, poszttraumás stressz – olyan betegségek ezek, melyekkel a hétköznapi ember ritkán kerül kapcsolatba. Vagy ha mégis, akkor a társadalmi megítélés és a „mit fognak szólni mások”- teóriák miatt inkább titkolják azt.

Egy olyan társadalomban, amelyben a depressziót sokan unalomként és figyelemfelkeltésként bélyegzik, nem ismerik el a poszttraumás stressz létjogosultságát, vagy egészen egyszerűen kirekesztik a mentális zavarokkal küzdőket, nehéz felvállalni, ha a földi pokol e változatainak valamelyike életünk részét képezik. Az 5 történet az elmezavarról a mentális betegségeket hozza kicsit közelebb az átlagemberhez, és arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek nem az elmebaj egy verziói, hanem gyakran inkább az élet és a velünk történtek nem kívánt hozadékai.  

Címkék: film mozi életmód
Szólj hozzá!
2022. január 17. 10:43 - Nita0605

Rólam

1.jpgVajon mennyire kell grafománnak lenni ahhoz, hogy a munkán túl a szabadidődben is az írás legyen az egyik, ami igazán kikapcsol? 

Többször feltettem a kérdést magamnak, és végül mindig oda lyukadtam ki, hogy nem csupán a betűk, szavak egymásutánjáról szól a dolog. Írni valami olyasmi, amikor felépítesz magadban egy gondolatiságot, és azt úgy fejezed ki, hogy minél inkább sikerüljön átadnod másoknak a lényeget. Azt, aki vagy, aki voltál, aki lenni szeretnél, vagy egyszerűen csak a megélt tapasztalataidat. 

Több ez, mint egyfajta "feladat", hiszen ha az lenne, akkor épp a lényegét veszítené el. A teremtést, a kreatív energiák megélését, azt az alkotás iránti vágyat, ami örömmel tölt el, fájdalmat old fel, vagy magában hordozza a kapcsolatteremtés élményét. 

Vannak sorsszerű történések. 

Vannak olyan dolgok az ember életében, amelyekről már kezdettől tudni lehet, hogy igen, ez az, amitől megremegsz belül, annyira te vagy. 

Aztán sodor az élet, megtör, elvarázsol, és visszaterel oda, aki vagy. 

Észrevenni a jeleket, és élni a lehetőséggel..... mindez néha tényleg művészetté tud válni. A saját lelked művészetévé. 

Mindezért írok. 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása