Izgalmas karakterábrázolást, lenyűgöző képsorokat és egy szerelmi háromszög sajátos értelmezését kaphatjuk a kosztümös filmek korhű köntösébe csomagolva. A kedvenc Olivia Colman-je a legjobb női főszereplő kategóriában vihette el az Oscar szobrocskát, de legalább ekkora alakítást nyújtott Emma Stone és Rachel Weisz is. Ugyan vitatkozhatnánk arról, hogy valóban az Olivia Colman által megformált karakter viszi-e hátán a filmet, de profizmusa kétségtelen. 

A rendező Yorgos Lanthimos már tanúbizonyságát látta sajátos látásmódjának az Egy szent szarvas meggyilkolásában, és ezúttal is megadja azt a bizonyos pluszt a történethez. A story lehetne akár egy klasszikus szerelmi háromszög is, ám helyette leszbikus kalandokat kaphatunk a 18. századi angliai környezetbe ültetve. Mindehhez társadalmi és politikai játszmák csatlakoznak, de a hangsúly mégis a három nő között zajló hatalmi, féltékenységi, és bizalmi drámán van.  

A 18. századi Angliában I.Anna uralkodik, aki azonban királynői teendőinek folyamatos betegeskedése miatt nem mindig tud eleget tenni. Ebben nyújt neki segítséget gyermekkori barátnője Sarah, aki nyers és határozott stílusa miatt nem a legkedveltebb személy az udvarban. Ebbe a jól kiépített rendszerbe érkezik Abigail, akinek célja visszaszerezni korábbi, társadalmilag elfoglalt helyzetét. Ahol pedig pénz és női féltékenység jelen van, ott hamarosan megindul az aljas eszközöket sem nélkülöző küzdelem. 

Fényűzéssel, pazarlással teli bizarr világ az, ami az udvarban zajlik, és a legtöbben mit sem törődnek azzal, milyen hatással van életmódjuk a királyság hétköznapi emberének életére. De elsősorban nem is ezen van a hangsúly Lanthimos drámájában. Olivia Colman zseniálisan hozza a már-már őrület határán egyensúlyozó  uralkodót, aki nem mellesleg titkos viszonyt folytat a Rachel Weisz által megformált Sarah-val. Rachel Weisz-nek  egyébként már nem első szerepe kapcsolódik a leszbikus szerelem témájához, ugyanis A rabbi meg a lánya című filmben ízlésesen szenvedélyes képkockákon láthatjuk hasonló szerepben viszont. 

A maga ártatlanságával és kedvességével az udvarba érkező, Emma Stone által alakított  Abigail eleinte naivitásából fakadóan válik a királynő kedvencévé. Ahogyan azonban kiismeri az udvarban uralkodó játékszabályokat, úgy válik egyre veszélyesebb ellenféllé a gyermekkori barátnő, a szerető,  és a királyság sorsát irányító Sarah számára. 

A három rendkívül erős női karakter önmagában is figyelmet érdemel, de ahogyan összefonódnak a hatalomhoz és a szenvedélyhez fűződő szálak, úgy bontakoznak ki személyiségük elsőre nem látható vonásai. A magánéleti viszályok és forrongó érzelmek mellett korhű rajzot is láthatunk arról, miként alakítják egy birodalom életét olyan személyek, akiknek tényleges rálátásuk és tapasztalatuk tulajdonképpen vajmi kevés van a hétköznapi megélhetéssel kapcsolatban. A kosztümös történet hatalmi harcai és irányító mechanizmusai azért is érdekesek, mert napjainkban is létjogosultsággal bírhatnak. 

A film egyszerre hordoz magában párbeszédeivel szikrázó izgalmat és egyúttal meglepően pajzán humort, de ugyanakkor megvan benne mindaz a mélabús hangulat is, amely oly jellemző a szereplők mindegyikének életére, motivációira. Végső soron a történet elgondolkodtat a szerelem természetéről és annak sokszor ijesztő valóságáról.