Egy online könyvrendelés összeállításakor bukkantam rá az íróra. Kíváncsivá tett, hogy a „szomszédból” milyen történetek születhetnek. Mivel leginkább a thriller, krimi, sci-fi vonalon mozgok, ezért örömmel fogadtam, hogy Karika magyar fordítású könyvei a misztikus thriller kategóriában szerepelnek a kínálatban. 

Hitről, a vallás erejéről és egyúttal annak téves értelmezéséről.

A csodákról, amikben lehet hinni, és az árról, amit mindenkinek meg kell fizetnie.

Elkésett szavak és tettek. A kimondatlan fájdalma, ami egy életen át kísér.

Izgalmas karakterábrázolást, lenyűgöző képsorokat és egy szerelmi háromszög sajátos értelmezését kaphatjuk a kosztümös filmek korhű köntösébe csomagolva. A kedvenc Olivia Colman-je a legjobb női főszereplő kategóriában vihette el az Oscar szobrocskát, de legalább ekkora alakítást nyújtott Emma Stone és Rachel Weisz is. Ugyan vitatkozhatnánk arról, hogy valóban az Olivia Colman által megformált karakter viszi-e hátán a filmet, de profizmusa kétségtelen. 

Van valami, ami képes átsegíteni az élet legnehezebb pillanatain is. Azonnal oldja a feszültséget az emberek között, és még egy kínos szituáció is átvészelhető segítségével. A humor a legjobb gyógyír a rosszkedvre, a lelki fájdalmakra. Napjainkban nem csak a stand up műfaj örvend nagy népszerűségnek, hanem a humor, mint filmes témakör is. De vajon milyen az igazán jó vígjáték? Vannak még ilyenek manapság? 

Az egészség a legnagyobb érték. Néha traumákat kell átélnünk ahhoz, hogy ez realizálódjon bennünk. Máskor a halál testközelből történő megtapasztalása szükséges ahhoz, hogy odafigyeljünk testünk működésére. Az egészséges életmód lerágott csontnak számít. A legtöbben csak igyekeznek túlélni a hétköznapokat, és sem pénzt, sem odafigyelést nem szentelnek saját szervezetük támogatásának. Schopenhauer igazán jól fogalmazta meg a lényeget, mely szerint; „Az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi.”

Vajon mennyire kell grafománnak lenni ahhoz, hogy a munkán túl a szabadidődben is az írás legyen az egyik, ami igazán kikapcsol? 

Többször feltettem a kérdést magamnak, és végül mindig oda lyukadtam ki, hogy nem csupán a betűk, szavak egymásutánjáról szól a dolog. Írni valami olyasmi, amikor felépítesz magadban egy gondolatiságot, és azt úgy fejezed ki, hogy minél inkább sikerüljön átadnod másoknak a lényeget. Azt, aki vagy, aki voltál, aki lenni szeretnél, vagy egyszerűen csak a megélt tapasztalataidat. 

Több ez, mint egyfajta "feladat", hiszen ha az lenne, akkor épp a lényegét veszítené el. A teremtést, a kreatív energiák megélését, azt az alkotás iránti vágyat, ami örömmel tölt el, fájdalmat old fel, vagy magában hordozza a kapcsolatteremtés élményét. 

Vannak sorsszerű történések. 

Vannak olyan dolgok az ember életében, amelyekről már kezdettől tudni lehet, hogy igen, ez az, amitől megremegsz belül, annyira te vagy. 

Aztán sodor az élet, megtör, elvarázsol, és visszaterel oda, aki vagy. 

Észrevenni a jeleket, és élni a lehetőséggel..... mindez néha tényleg művészetté tud válni. A saját lelked művészetévé. 

Mindezért írok.