Vajon mennyire kell grafománnak lenni ahhoz, hogy a munkán túl a szabadidődben is az írás legyen az egyik, ami igazán kikapcsol? 

Többször feltettem a kérdést magamnak, és végül mindig oda lyukadtam ki, hogy nem csupán a betűk, szavak egymásutánjáról szól a dolog. Írni valami olyasmi, amikor felépítesz magadban egy gondolatiságot, és azt úgy fejezed ki, hogy minél inkább sikerüljön átadnod másoknak a lényeget. Azt, aki vagy, aki voltál, aki lenni szeretnél, vagy egyszerűen csak a megélt tapasztalataidat. 

Több ez, mint egyfajta "feladat", hiszen ha az lenne, akkor épp a lényegét veszítené el. A teremtést, a kreatív energiák megélését, azt az alkotás iránti vágyat, ami örömmel tölt el, fájdalmat old fel, vagy magában hordozza a kapcsolatteremtés élményét. 

Vannak sorsszerű történések. 

Vannak olyan dolgok az ember életében, amelyekről már kezdettől tudni lehet, hogy igen, ez az, amitől megremegsz belül, annyira te vagy. 

Aztán sodor az élet, megtör, elvarázsol, és visszaterel oda, aki vagy. 

Észrevenni a jeleket, és élni a lehetőséggel..... mindez néha tényleg művészetté tud válni. A saját lelked művészetévé. 

Mindezért írok.